Éreztem, hogy lassan már teljesen "elkábítom" és ennek nagyon örültem. A válasza hallatán a az egyik szemöldököm ez égig emelkedett.
- Most mondjam azt, hogy: gratulálok?!- kérdeztem pajkosan, majd kicsit közelebb ültem hozzá.  Egyenlőre nem akartam magam könnyen adni, olyas fajta személyé válni, mint akiket megemlített. Viszont okos és ravasz nő lévén tudtam, hogy mit szabad és mit nem.
Mégis, a nyaka köré fonva a karjaimat, folytattam a mondatot.
- Én egész jó kislánynak mondom magam...- nevettem el magam egy kicsit, majd egész közel hajolva ismét szóra nyitottam a számat.
- De csípem a ravasz fiúkat, és talán, khmm... a rosszakat is!- fejeztem be a mondatot, egész lassan. A leheletét már, már az ajkaimon érzetem, amikor ismét szóra nyitottam volna a számat, de most egy hang sem jött ki belőle. Ajkaimat az ő felső ajkára tapasztottam és a lehető legközelebb húzódtam hozzá amennyire csak lehetett.

Alsó ajkába harapott mellyel sikerült teljesen elvennie az eszemet s vigyorogva néztem ezt, tovább fűzve gondolataimat, mielőtt másra ragadtattam volna magamat, s nem arra, amire kell.
- Igen. Volt már egy párral. De a legtöbb utcalány volt. Szükségük volt arra, hogy valaki felkarolja őket a mocsokból. - súgtam halkan, de még mindig ravaszsággal a szememben, hiszen bárhogy is nézem, most őszinte vagyok félig... akarok lenni kicsit... de nem teljes egészében, mert az nem én vagyok hanem valaki más.
- Nem vagyok jó ember. Soha nem voltam, s nem is leszek. - ráztam meg fejemet.

A kezeim a gerince vonalát követték és a lehető legfinomabban masszíroztam bele az illatos folyadékot edzett felsőtestébe. Már ez a látvány jóleső volt számomra, aki amióta itt él, 2 hónapja nem volt férfival. Persze lett volna rá lehetőségem, de nem vagyok az a könnyűvérű kis nőcske, aki rögtön az első napokban belemenne az ilyenekbe. A nevem hallatán egy kis, büszke mosoly került az arcomra. Már az elején tudtam, hogy nincs veszteni valóm... mikor a kezemen éreztem, hogy nincs már rajta olaj a "kliensem" ismét megfordult. Ekkor egy nagy mosolyt helyeztem az arcomra, tudtam, hogy most én kapok kis ajándékot.
- Nekem nem. De mond csak.... sok szép nővel volt már dolgod?- haraptam bele az ajkamba és hagytam, hogy az ujjai az arcomon vándoroljanak.

Segített a hasamra fordulni, és jóleső sóhajok szállíngóztak ajkaim közül, ahogy keze dolgozott rajtam. Csodás volt, kis bestia.. legszívesebben most rögtön fordítottam volna, hogy leteperjem, de túl bátor húzás lett volna részemről. És az nem mindig igaz rám. Legtöbbször gyáva kutyaként is szebb vagyok ,mint bátorként.
- Pati... - súgtam nevét kéjesen, ahogy keze dolgozott hátamon, a feszültségemen, majd hirtelen hanyatt fordultam, és így néztem tekintetlt.
- Neked még nem mondtam, milyen gyönyörű vagy.. - simítottam végig arcát, miközben másik kezemmel hajába túrtam.

- Nos, ez még egy mexikói darab, tehát nagyon féltem! Csak különleges alakalmakor hordom.- mesélem, miközben még mindig a pulcsimat nézem, ami a fürdőszobában lóg.
- Rendben, akkor a szvettert hanyagolom.- mondtam egy, kis megjátszott csalódottsággal az arcomon, majd visszaültem az ágyra.
- Ez nagyon hízelgő…- fordítottam a hasára gyengéden Severust, majd a kezembe nyomtam egy kicsit az olajból. Eloszlattam mind a két kezemen, majd a hátától egészen a válláig belemasszíroztam a meleg folyadékot. Az ujjaim, amik a test hőjénél kicsit hidegebben voltak, körkörösen mozogtak az izmos hátán.
Gyengéd, óvatos, mégis hatásos munkát végeztem.

- A nők és a ruhák. Soha semmilyen körülmények között nem képesek lemondani róluk.. - vigyorodtam el szélesen, hisz ez közkedvelt szokás volt a hölgyek körében. Nem is tudom, ennyire a ruhákért, mi férfiak nem vagyunk oda. De ez csak tényszerű megállapítás, hiszen.. hm, bonyolult..
- Meg ne próbáld.. nekem így sokkal jobban bejössz.. - leheltem nagyon halkan, majd végigmértem őt, s vártam, hogy újra visszaüljön.
- Nekem tökéletes vagy így. Csak.. masszírozz végre.. - súgtam szinte könyörgőn.

Mire visszaértem a vendégem már helyet is foglalt a hotelágyamon. A kezemben lévő masszás olajat ismét megráztam egy kicsit, majd a kérdésén nevettem egy nagyon. Igazából nem is tudtam és nem is érdekelt, hogy mit gondol rólam jelen pillanatban...
- Jajj ez nagyon aranyos!- kapom a kezem a számhoz. Kuncogok egy keveset, majd ismét megszólalok.
- Tudod imádom azt a szvetter fölsőt és nem akartam összeolajozni. Ugyanis az onnan, bizony nem jön ki!- mondtam, majd a fürdőszobába néztem a pulcsimra, ami a fogason lógott. Csak nem hoztam zavarba, ebben a kis spagetti toppban?
Nem szólok semmit, csak elülök és is az ágyra. Közelebb hajolok hozzá.
- Ha akarod visszakapok magamra valamit!- mondtam, még mindig élénken. Majd felálltam az ágyról.

Ujjai végigszántottak felső testemen, mire jóleső sóhaj bukkant elő ajkaim közül, s hátráltam egy lépést, de ezt követően rögvest jött az, hogy helyezzem magam kényelembe. Ezzel nem lesz probléma!
nem törődtem azzal, hogy netán a kanapéra gondolt, nem. Én rögvest az ágyat vettem célba, és oda vetettem le magamat, a hasamra feküdve.
- Siess szépségem, már nagyon várom azt a jutalommasszázst! - vigyorodtam el, majd mikor megjelent az ajtóbn, már kissé lengébb öltözetben, látványosan nyeltem egyet.
- Waóóó... biztos hogy.. így akarsz masszírozni? - kérdeztem nagy szemekkel.

- Nem, dehogy is! Bár én szeretem a komótos, lassúbb "dolgokat".- jegyzem meg egy kis mosoly keretében. Szeretek várni, kicsit hagyom hagy teljen az idő és hagy legyen még "kíváncsibb"
Mikor viszont már a felsője a földön landolt, kicsit én is elvesztettem a türelmem. Az ujjaimat lassan végighúztam a felsőtestén, majd a karja felé vettem az irányt és az ágyam felé húztam.
- Helyezd magad kényelembe!- szóltam neki, majd bementem a fürdőszobába és felkaptam egy kis flaska masszás olajat, majd én is levettem a felsőmet, ami alatt már csak a kis fekete spagettipántos toppom volt. Visszamentem a szobámba és megráztam a kis dobozt amiben csak úgy ringatózott az illatos folyadék.

- Talán türelmesnek kéne lennem? Ilyen hosszú út után? Ne haragudj.. de egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy tisztességes legyek. - súgtam, majd jóleső tekintetemet láthatta mikor nyakam köré fonta kezét, s tartva tekintetét az én tekintetemmel.
Tekintetem lehunytam mikor fülemhez hajolva susogni kezdett, s morrantam egyet, jólesően simítva végig gerince vonalán.
- Tedd velem, amit tenned kell... őrült bestia. - nyögtem ki halkan, majd elléptem tőle magam is, s egy mozdulattal dobtam le magamról a felsőmet.

A pohárban lévő utolsó cseppeket is lehúztam, majd az én poharam is a kis dohányzóasztalon foglalt helyet. Nem szívesen emlékeszem vissza az első találkozásunkra. Mármint arra igen, csak arra nem ahogy leléptem... sok minden kavargott a fejem és nem éreztem megfelelőnek az időt arra, hogy most egy férfival legyek.
- Ez igazán hízelgő!- teszem csípőre a kezem és megállapítom, hogy nincs is jobb pillanat arra a masszásra, hisz most én vagyok a győztes!
- Húú de türelmetlen valaki...- nevetem el magam, majd csakhogy még egy kicsit "ingereljem" közelebb hajolok és a nyaka köré fonom a karom. A számat egészen a füléig emelem, majd lassan belesuttogom ezt a pár szavacskát.
- Ha ez így van, annak nagyon örülök... A kényelmes ágynak remélem megfelel az itteni, más miatt meg ne fájjon a fejed, én elintézem!- emeltem el a fejem a füle mögül, hogy ismét kialakuljon köztünk a "tisztes" távolság.

- Lett volna jelöltem másra is, ez vitathatatlan. De én sokkal inkább téged akarlak. - néztem rá szikrázó szemekkel, de kivételesen most nem a haragtól szikráztak, hanem a vágytól. A kezeit akartam érezni hátamon, de már az első találkozásunknál is. Félek hogy túl sk mindent hagytam ki... és ő is. De most ideje pótolni.
Letettem a kiürült poharamat, majd megálltam előtte, és elvigyorodtam.
- Masszázsolaj? Egy kényelmes ágy? Hol van a felszerelés? - kacsintottam rá szemtelenül, miközben végigmértem testét. Mit sem változott. Ha igen, az előnyére vált.

Igen a poénjaim nem voltak a régik, főleg egy ilyen nap után. Megismerkedni egy vámpírral, megtudni, hogy a barátnőm már rég nem itt lakik... hát jól megmozgatta a tűrőképességemet.
- Jajj, nézd el a mai vicceimet. Történt ma egy, s más...- mesélem neki, majd leülök egy székre. Meggyőződésem szerint pont az ilyesfajta férfiakat nem érdekli az én napom, de ez engem egy csöppet sem zavar. Hisz végül is nem azért engedtem be, mert lelkizni akarok vele.
- Értem én! Azok a csúnya adósságok...- harapok bele az ajakamba. Hmm nem is volt tőlem olyan rossz ötlet aznap lelépni...
Az utolsó mondatánál felcsillant a szemem. Már az első nap kiszúrtam, hogy a srác nem akármilyen... hirtelen felálltam a székből és kicsit közelebb léptem hozzá. Most én néztem bele az ő szemeiben és a huncut mosolyomat is az arcomra öltöttem.
- Azt hittem azt az adósságot, már rég behajtattad valakin.- felemeltem a poharamat és magam elé tartom.
- Akkor ma igyunk.... hmm... az adósságokra?!- teszem fel, sőt inkább jelentem ki.
- Remélem minnél előbb tudom majd törleszteni.- kacsintok rá.

Kinyílt az ajtó, s rögtön megköszörülte a torkát, mire nem tudtam mit lépni.
- Öhm.. nem vagyok egy tipikus szőke herceg, szóval nem vagyok meglepve, hogy elkéstem. - húztam el a számat mintha egy kicsit is bánnám ami történt. De hát.. nem vagyok szőke herceg, még csak herceg se.. még csak tisztességes ember se. Ezt még sorolhatnám napkelettől napnyugtáig, de itt és most lezárom magamban.
- Miért ne jöttem volna? Mindig behajtom az adósságokat. Enélkül az emberek nem maradnának életben. - rántottam egyet a vállamon, de már vigyorogva és figyeltem, hogyan tölti ki az italokat, majd felsóhajtva kortyoltam bele, közben ravasz fény jelent meg tekintetemben.
- Igen, a masszázs... ideje lenne ám! - néztem rá úgy, mintha csak egy rosszkisfiú lennék, aki ezek ellenére is ajándékra vár.

Meglepettség! Talán ez jellemezhette az arcomat, de nem voltam szomorú, sem csalódott. Szó, mi szó, én másképp terveztem a mai napot, de "még" áttudnám szervezni...
A nagy vigyor az arcomról egészen addig el nem tűnt, míg be nem tessékeltem a meglepetés vendégem a küszöbről.
- Nem is tudom mit mondjak...- köszörültem meg a torkom, majd valami jó poénra eszméltem.
- Tudod szőke herceg késtél egy 20 évet... már kinőttem az illyes fajta "mesékből".- nevettem el magam, majd a mini hűtöm felé vettem az irányt, mert bár még annyira nem ismertem Severust, de azt tudtam róla, hogy az ital nála egy jó pont. Én meg szeretnék pár jó pontot szerezni ...
Mivel csak egy pezsgő volt itthon, úgy gondoltam az is megfelel a célnak. Miközben az itallal bajlódtam, a kíváncsiságom úrrá lett az agyamon és a számom is.
- Azt hittem, hogy a múltkori után nem is akarsz majd látni.De tudom miért jöttél...- kezdek bele határozottan a mondatomban, miközben a pezsgőt próbálom kiönteni. Tudom, hogy egyesek szerint ez egy férfias munka, de én ezt nem így látom. Szerintem egy nő lehet ennyire "talpraesett". Főleg ha olyan, mint én, aki buli, buli hátán bontja a pezsgősüvegeket. Mikor végre befejeztem az öntögetést, újra megszólaltam.
- Csak nem azért, mert lógok azzal a bizonyos masszással?- teszem fel a kérdést, miközben oda adom a poharat, amire persze nem is mondta, hogy kér... de hát, nincs mit tenni, itt most én diktálok!

/valahonnan/

NEm tudom hogy mi hozott el ismét ebbe a lakásba, de újra itt vagyok. Valami iderántott. Tlaán az hogy emlékeztem, Pati milyen kis szenvedélyes tud lenni. És nekem épp erre volt most szükségem a legeslegjobban..
Nyelve egyet, megálltam az ajtó előtt, és bekopogtattam. Általában nincs ekkore jómodorom, most se tudom hogy honnan jött. Szerettem csak úgy berontani egyes helyiségekbe, mert csak úgy jött, hogy nekem jogom van hozzá.

/Étterem/
Ariellel jó volt beszélgetni, ahhoz képest, hogy még egy órája megakartam ölni rájöttem, hogy a nap nem is végződhetett volna jobban. Bár furcsa elismeri, hogy lett egy vámpírbarátom... De még nincs is vége... Haza siettem az én kis saját hotelszobámba. Kicsinek kicsi volt, de nekem tökéletesen megfelelt. Az ágy kényelmes, a fürdő tűrhető és a recepciós fiú nagyon aranyos, tehát semmi okom a váltásra. A táskámat ledobtam a fotelre és a fürdőszobai tükörhöz léptem. Sütött rólam a boldogság! A szám a fülemig ért és a szemem is csillogott. Gyorsan lekaptam magamról a ruhákat és a fürdőkádban kötöttem ki. Körülbelül negyedóráig áztam a vízben, majd kimásztam és mindent előröl kezdtem. Smink, haj, ruha... A napnál is egyszerűbb lenne kitalálni mi a célom, elmennék bulizni. Egy kis smink és valami laza ruha és kész is vagyok. Újra a tükör előtt megállapítom,hogy a mosolyom semmit sem változott. A parfüm volt az utolsó kis simításom... Már nyitottam volna az ajtót, mikor kopogást hallok. Katie?! Rögtön csak ez a név jutott eszembe... A hajamat lesöpröm a vállamról, majd kinyitom az ajtót. Nem Katie az... de nem vagyok csalódott! Egy kis mosolyra görbítem az ajkam.