Azt hiszem, ez az egyetlen szabad délelőtt nagyon ránk fog férni Delenával. Már csak azért is, mert ki tudja, én mikor jártam utoljára ilyen helyen... egyáltalán jártam valaha? Na... most nem késő még elkezdeni! Bár nem akarom hozzászoktatni Delenát ehhez a nagy kényelemhez, ahogyan magamat sem, de... Damon sosem mondta, hogy spóroljak, és eddig nagyon is úgy tűnt, hogy ő az eléggé "fiatal" életkora alatt is tudott olyan vagyonra szert tenni, amit más egész élete alatt se tud megszerezni. Nem is akarom megtudni, hogy hogyan csinálta.
Rögtön üdvözlő mosollyal találtuk szembe magunkat, és látszólag már most is nagyon élvezte Delena ezt az egészet, főképp mivel látta, hogy itt aztán törődnek mindenkivel, és vele is biztosan így lesz.
- Öhm... leginkább a kishölgy a frizuráját akarja változtatni - mondtam mosolyogva, mire Delena szégyenlősen bólintott egyet, és a nagy székek felé nézett. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy ilyen kicsi gyerekeknek ez megoldható-e, de bíztam benne, hogy igen.
A nő rögtön kedvesen leguggolt Delena elé és faggatni kezdte, hogy milyen hajat szeretne, mire Delena lelkesen ecsetelni kezdte a két éves szintjén, hogy milyennek is képzelte el, és nem egyszer szakadt ki belőlem a kuncogást mindezt hallva. Csodáltam a türelmét ennek a nőnek, hiszen végtelenül kedvesen állt a lányomhoz, és ennél jobbat kívánva sem akarhattam volna.
- És az anyukának? - fordult felém, de mire megszólalhattam volna, Delena rögtön harsányan megjegyezte. - Anyunak pirosat! - mondta úgy, mintha teljesen természetes lenne, és ledöbbenve pislogtam.
A tükör felé fordultam és megpróbáltam magamat vörös hajjal elképzelni, de annyira nemigen sikerült. - Legyen piros, anyu... legyen pir-os! - kántálta a lányom úgy, mintha csak vásárban lennénk, és felsóhajtottam megadóan. - Jó-jó-jó... maximum egy-két tincs, de több semmiképpen sem, kicsim. Anyunak az nem állna jól... - simogattam meg a haját, majd őt is, és magamat is a szakmabéli kezekre bíztam.



Örültem, hogy a fodrász értette a dolgát, és nem pirosra, hanem vörösre festette a hajam egy apró részét. Legalábbis... hm, Delena még kicsi, hogy különbséget tegyen a kettő között, és momentán eléggé nehezen tudtam volna megemészteni valami rikító piros színt.
- Készen is volnánk - mondta a nő mosolyogva, látva rajta, hogy elégedett a művével, és magam is jókedvűen dőltem előre, megnézve az új frizurámat. Fru-fru, ami eddig nem volt jellemző rám. És a vörös tincsek a fülem mellett... ezt meg kell még szoknom. Jó ég, mit fog mondani erre Damon...!
- Nos, kicsim... remélem tudod, hogy ennek apu talán nem fog örülni. De majd megmondod neki, hogy te akartad, ugye? - mondtam Delena elé guggolva, aki szintúgy szépen megújult frizurával, a már jó hosszú hajából elég sokat veszítve állt meg előttem, és hozzámbújt. - Nos, akkor mit mondasz? - kérdeztem aztán tőle. - Mehetünk egyes sütizni? - puszilgattam meg az arcát, majd odaadtam a nőnek a Damontől kapott hitelkártyát, és a fizetés után távoztunk az üzletből.

(Központ)