A történelem során mindig akadtak olyan boszorkányok, akiket nemhogy nem rettentett meg a sötétség, de egyenesen a karjaiba rohantak. Voltak boszorkányok akik kíváncsiságuk következtében életüket vesztették, míg egyesek vámpírokká váltak: azok a lények lettek, melyek a természet ellen valóak és akiket a legtöbben mai napig megvetnek. A napfény többé nem volt kedves barát és az emberek vére iránti szomj, éhség vezérelte őket. Nem tudtak megálljt parancsolni ösztöneiknek, miközben velükszületett mágia hiánya lassan teljesen megbolondította őket.

Azok a boszorkányok, akik nem voltak képesek elviselni a tudatot, hogy szeretteikből vámpírok váltak, úgy döntöttek tudásuk legjavát megosztva egymással megalkotják a varázslatot, aminek segítségével a vámpírrá változott boszorkányok visszakaphatják az erejüket. Azonban a varázslatba belecsempésztek egy kiskaput: a boszorkány, aki a varázserőt az illetőnek visszaadja, ugyanúgy el is veheti tőle, ha úgy látja, hogy visszaél a hatalommal és nem tartja méltónak az erőre.

A vámpírboszorkányok mindkét faj – a vámpírok és boszorkányok – tulajdonságait egyaránt hordozzák. Vérrel táplálkoznak és megégeti őket a napfény, hacsak nincs napfény-ékszer testükön, viszont boszorkányságuk révén képesek használni a mágiát, a bűbájokat és varázskönyveket, épp úgy, mint boszorkány társaik. A szívbe döfött karó, a kitépett szív és a tűz egyaránt halálos rájuk nézve. Ha megfosztják őket erejüktől, nem marad más belőlük, mint egyszerű vámpír, ezért a legtöbben nagyon vigyáznak arra, hogyan viselkednek.