A vérfarkasok az egyik legősibb természetfeletti faj a vámpírok boszorkányok mellett. Származásukról csupán annyi tudható, hogy nem varázslat hozta létre őket. Ebből következtethető, hogy valószínűleg a természet alkotta meg őket.

A farkasok nem harapás vagy méreg útján válnak farkassá, hanem öröklik a tulajdonságot hordozó gént valamelyik szülőjüktől. Telihold idején négylábú ragadozókká változnak és gyorsaságuk, érzékszerveik kifinomultsága és testi erejük ezen idő alatt vetekszik a vámpírok képességeivel, ám emberi alakban is felettébb edzettek, buzog bennük az energia és a fizikális állóképességük nagyobb egy átlagos emberétől. Hevesebb természetűek és agresszivitásra hajlamosabbak is lehetnek és sérülésekből, betegségekből hamarabb felépülnek. Minden más tulajdonságukban megegyeznek az emberekkel: ugyanúgy táplálkoznak, halandóak, és amíg ki nem váltják az átkot, addig az erejük is megegyezik az övékével. Ahhoz, hogy valaki teljes jogú vérfarkas legyen, meg kell ölnie egy embert... teljesen mindegy, hogy direkt véletlenül, amint vér tapad a személy kezéhez, szembe kell néznie a következményekkel.
A vérfarkasok a Hold gyermekei, vagyis amíg a vámpírok életét a nap keseríti meg, addig őket a Hold köti meg: telihold haására változnak át minden egyes hónapban. Gyengepontjuk a farkasfű, ami hasonló hatást gyakorol rájuk, mint a vámpírokra a verbéna.

A vérfarkasok és vámpírok ősi konfliktusban állnak egymással, így ösztönösen megérzik a másik jelenlétét, és utálják őket. A vámpírok elméletben sokkal erősebbek náluk, ám a farkasok kezébe hatalmat ad, hogy a harapásuk halálos a vámpírokra nézve.